alapvetőleg nem vagyok ilyen típusú és attól tartok soha nem is leszek, de így valamivel dél elmultával jól esik üvöltetni a jó öreg bandát. 2x160watton szól mint az állat, a szomszéd agyveleje is rezeg tőle, de ezt az egyet leszarom, én jól érzem magam, ritkán vagyok önző, most az egyszer kicsit naaa légyszi :)
Stairway To Heaven <-- ettől a számtól mindig a hideg rázott ki, nincs ez most sem másképp, gyönyörű...ha lehet zenében művészit alkotni, akkor ezen a ponton sikerült megtalálni a kiengyensúlyozott összhang tökéletes összességét. a hangét amely csak átjár és hat rád, a fantasztikus az egészben az átszellemülés, olyasmi ez mint amikor csak futsz és nem gondolsz semmire, csak mész és nézed az eget, a napot és nem fordul meg a fejedben, hogy ki is vagy te?! hisz mit számít ez? mit? a szellem lényege, az önmegfelelés, ha önmagadnak megfelelsz, akkor elfogadnak, lesz aki szeretni fog és lesz aki utálni, de az élet e nélkül unalmas is lenne. a megfelelés az a fogalom, ami után soha nem szabad loholni, ami az embert kifordítja a bőréből, azt mondom ha ordítani akarok, azt is fogok...csúnya hasonlattal élve, ha akarok kihugyozok az erkélyen, miért? nem azért mert egy állat vagyok, csupán egy hasonlat volt a szabadszelleműségre. ;]
